Egy kicsit fanyar, egy kicsit keserű, de legalább a mienk Mi is szülte az én kis firkálmányomat? Az a választott vezetői hozzáállás, ami nem sokára megméretik. Az, hogy egy panaszra, vizsgálat nélkül, annyi legyen a válasz, hogy ezt el kell viselni. Több dolgot fogok érinteni, hogy mindenki számára egyértelmű és világos legyen, hogy miről beszélünk.

1.      Egy kis történelmi áttekintés. Ebben a faluban minden diktatúrában lehetett utazni a vasúton, volt iskola és volt posta. Akár a Horthy-rendszert nézzük, akár a Rákosi féle diktatúrát, akár a Kádár-rendszert. Ma nincs. Ebből, ami főleg hiányzik nekem, az a posta. Gondolom, van, akinek az iskola. Lehet persze magyarázatokat szülni, hogy ez központi terv volt, de volt ahol a lakosság egy együttműködő önkormányzattal ezt megoldotta.

2.      Mohai építkezésekről pár szó. Részben befejezett beruházás. Ez is megérne egy misét. Aztán az óvoda, ami már nagyon régóta nem óvoda. Amikor utoljára ott jártam, volt próbaterem, raktár, sporteszközök tárháza csak éppen gyerekek nem szaladgáltak benne. Ami a számomra a legerősebb fanyar mosoly, az a mohai bicikli út. Többször járok rajta, amikor dolgozni visz vagy hoz a busz. Egyszer délutánosból hazafelé, azt hittem káprázik a szemem. Villogó lámpát láttam a sötétben az említett úton. Na, végre egy biciklis, gondoltam. Ám egy éjszakai kocogó védte magát ilyen módon, a bicikli úton az autóktól. Sem előtte, sem az óta egy szem biciklissel sem találkoztam rajta. Tudom, rosszkor jártam arra. Értem én. Ezt tetézi a legutolsó történet, amikor is olyan óvoda felújításra kértek engedélyt, ami sohasem volt óvoda. Volt reformátustanító lakás, aztán agronómusok lakása, rendőr és tanító lakás. Egy nem volt soha, óvoda.

3.      A buszmegálló fura bioritmusa. Több éven át, békésen fényképezgetem a pókokat, akik csökkentik a vérszívók számát a buszmegállóban, ám most hogy a választások közelednek, hirtelen nem kívánatos személynek minősültek és elüldözték őket a valamit mutatni kívánó önmagukat kormányzók. Hol vannak ilyenkor a zöldek? Nem is értem, komolyan! Arról nem is beszélve, hogy a régóta kitörött üveg alatt, valami korhadék keletkezett. ezt végül is tekinthetjük környezetbarátnak is. Természetes folyamat.

4.      2019 februárjában egy hetes vihart jósoltak. Meg is jött az erős szélvihar, ahogy az ég és az időjós jövendölte. csakugyan szél támadt, mégpedig nem gyönge! Erre mi történik? Megbontják a tetőt, azon a felújítandó épület tetején, amit már 2018 év végén be kellett volna fejezni a tervek szerint. Lett is olyan szabályos munkavégzés a tetőn, hogy abba még munkaügyi hivatal sem tudott belekötni, mert szerencsére nem jártak arra. A tetőn végzett flexelés, fűrészelés ellen még csak tudtam védekezni, mert bizony éjszakás után rohadtul zavart, ám jöttek később még ennél is komolyabb eszközökkel a közszolgái. Mivel olyan helyen dolgozok, ahol komolyabb hangtechnikai eszközök is beszerezhetőek, mondjuk úgy, baráti áron. Szereztem egy olyan fülhallgatót, amit utcán nem tanácsos viselni, mert kiszűri a külső zajokat. Ezt már csak meg kellett oldanom, hogy együtt fel tudjam szerkeszteni az apnoés maszkkal együtt, és aludhattam négy- öt órát is naponta éjszakás után. egészen addig, amíg el nem zsibbadt a nyakam. Nos, ezzel nem sikerült megnyernem az alvásért folytatott háborút, ugyan is a közszolgái nagyon leleményesek.

5.      Elérkezett a húshagyó kedd. A szokásos felvonulással. Ám a bohóckodás mellett más is történt ezen a napon. Szintén éjszakás voltam és már bevackoltam magam a szokásos módon. Ha hiszitek, ha nem, rezegni kezdett az ágy alattam. Ezután felkeltem és emelt hangon érdeklődtem a szomszédban dolgozók elmeállapota után. Majd készítettem néhány fényképet, mert nem igen akartam hinni a szememnek. Egy útszaggatásra alkalmas géppel, teljes erőbedobással szaggatták a betont a szolgálati lakás előtt. A falamtól, mint egy két méterre. Majd a szétszaggatott betondarabokat villás emelővel próbálták megemelni, ami újra a földre esett, több alkalommal. Természetesen mellőzve a törvények és a tervező által előírt, szükséges zaj és rezgéscsökkentő eszközöket.  Anyám szobájában megrepedt a fal, két irányban, másfél méter hosszban és több cm mélyen. Anyám sok évtizede ebben a szobában lakik, de ilyet még, azt hiszem nem élt át. Időnként leverte magáról a lehullott mész és festékport, döbbenten meredt maga elé. Amit nem sikerült megoldani a háborúnak, forradalomnak és az időnek, azt megoldotta a magyar szakértelem, és a közszolgái. Amikor szétlőtték az iszkai hegyoldalból a mohai templomtornyot, azt is túlélte. Túlélt németet és szovjetet, de a magyar építők csodákra képesek. A 80-90 cm-es tömésfalat simán megrepesztik.

6.      Mivel a mohai járda nem alkalmas az akadálymentes közlekedésre, akadálymentes parkolót kellett kialakítani. Ehhez az utat természetesen csak a szomszéd falától 30-40 cm-re lehet megvalósítani, mert ezt kívánja a közérdeke. Ezzel együtt járt egy újabb rezonanciapróba, az a fránya béka. Természetesen újra éjszakás voltam. Átballagtam, hogy szót váltsak az építés vezetőjével. Barátaim, óriási dologra derült fény! Az építőiparban kitört a demokrácia és nincsen vezetőjük! Itt bizony mindenki egyforma. Ezt az egyik kékruhás mondta. A saját kicsiny szájával. Általában idegesítette őket a fényképezőgép. Hiába a demokrácia már csak ilyen. Aki közszolga szolgája annak van joga falat rongálni, akinek rongálja a falát, annak nincs joga fényképezni. Értem én. Újra értem.

7.      A híd átszakítása. Az említett út építése során újra megszegtem a fényképezős szabályt. Mert bizony érdekes dolog történt. Egy nagy deg, sóderes autó az akadálymentes kapcsolatot biztosító hídra hajtott. A bal hátsó kereke a híd közepén volt, amikor rottyant a gyűrű. Azt hiszitek feladta a küzdelmet? Hát nem, forgolódott egy kicsit, majd újra próbát tett. Ez után némi barátságos párbeszéd után belátta, hogy ha 30cm-re a falamtól elkezdi önteni a sódert, abból baj származhatik. Feltételeztem, ha a megbízó hídját átszakította, ahhoz is némi szóbeli nyomaték szükséges, hogy ne tegye ugyan ezt az én falammal is. De végül is megegyeztünk. A maradék fal, így néhány apróbb repedéssel megúszta. Aztán oda lett az akadálymentes közlekedés, mert hídon egyre nagyobb lyuk tátongott. Mielőtt bárki megrettenne, nem cserélték ki a gyűrűt, csak öntöttek bele némi sódert. Ám pár nap múlva, újabb lyuk tátongott kicsivel odébb. Ám ez sem elég ok a gyűrű cserére. Még mit nem! Ahogy az előbb, most is jó lesz a sóder. Az, hogy valószínűleg darabokban van a hídgyűrű, az senkit sem zavart. Tehát a szakszerű lyuk eltüntetés a következő. Pár napig körbekerítjük, hogy lássa mindenki a bajt. Majd utána sóderrel kitöltjük, azt imádkozunk, hogy ne alattunk szakadjon be újra!

8.      Mi a különbség a régi és az új építkezések között? Amikor Miklós bácsi volt a polgármester, akkor épült az óvoda szárnya az épületnek. Akkor is volt némi vita. Ám ő meghallgatta, amit a szomszédok kértek, majd megalkudtak, hogy ebből mit lehet és mit nem. Mi történik ma? Neki állunk, törni-zúzni, majd a törvényes kötelezettségét mellőzve, azt mondják a köznek az ő szolgái, hogy ezt el kell viselni! Márpedig az önkormányzatnak jelen esetben ki kellett volna vizsgálni a bejelentésemet. Ez a minimum. Erre húshagyó kedd óta nem volt ideje. Azt sem értem, hogy miért arra akarnak rávenni, hogy az önkormányzatot pereljem be a kivitelező helyett. Van erre érthető magyarázat?

Az eddig leírtakat minden kétkedőnek, érintetlen fényképekkel és több érdekes levéllel tudom alátámasztani. Egy biztos, a jelenlegi önkormányzattal szemben én egy dologra képes vagyok. Belátom, ha hibáztam. Igen komoly hibát követtem el, amikor az utolsó választáson támogattam őket. Mea culpa, tanultam ebből, többé nem fogom ezt tenni.

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Mohai Mosoly-körút 2019
Kalmár Lajos - © 2008 - 2024 - kalmar-lajos.hupont.hu

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat